Sziasztok!  

A videózást egy kis időre hanyagolnom kellett, de mielőtt még hiányérzetetek támadna, hoztam egy kis olvasni valót. Ha van rá igény, készítek belőle videótesztet is. Már kész is a videó.

A maffia sztorikon alapuló játékok, általában a GTA által kitaposott sandbox akció stílust követik. Az Omerta - City of Gangsters ezzel szemben egy kevésbé pörgős irányból közelíti meg a témát. A Haemimont Games játéka kőkemény menedzser játék, amit körökre osztott csatákkal és fejleszthető karakterekkel, próbáltak feldobni. Lássuk, hogy sikerült nekik…

A teljes cikkért katt a továbbra!

• Kategória: Stratégia, Menedzser
• Fejlesztő: Haemimont Games
• Kiadó: Kalypso Media
• Megjelenés: Jan 31, 2013

 Első lépések az újvilágban

A story a maffiózó történetek kedvenc, noha kissé agyon használt felütésével indít. A főszereplő, akit tulajdonképp a játékban alakítani fogunk Olaszországból az USA-ba emigrál, hogy aztán két tonna rivális bandatagot maga alá gyűrve feljusson az Atlantic City-ben működő bűnszervezetek csúcsára. 

A játékot a karaktergenerálással kezdjük. A kinézetünk beállítása kimerül a számunkra szimpatikus portré kiválasztásával. Ezt követően belőhetjük, hogy bűnöző palántánk milyen tulajdonságokban jeleskedik majd. Képességpontjaink elosztása úgy zajlik, hogy néhány, a karakterünk múltjával kapcsolatos kérdésre felelünk és ezek alapján dől el, hogy milyen kasztba oszt be minket a játék.

Ha sikerült összeraknunk az új Don Corleonét, kezdődhet is a játék. Az első pár pályán megismerkedünk a kezelőfelülettel és a játék szépen lassan megismerteti velünk a gengszter lét fontosabb aspektusait. Mivel az "Egy emberes-bűnszervezet" meglehetősen hülyén hangzik, első dolgunk a társaink kiválasztása lesz. Kezdetben csak egy-két emberünk lehet, ám ahogy haladunk előre a játékban egyre több gengszter lesi majd a parancsainkat. Természetesen minél képzettebb társakat veszünk fel, annál tetemesebb összeget kell fordítanunk a bérezésre. Azt pedig mondanom se kell, hogy mindegyikük más-más képességekkel rendelkezik, így érdemes átgondolni, hogy kit veszünk fel.

Menedzseljünk

Egy bűnszervezetnek természetesen pénzforrásokra van szüksége. Kezdetben piti rablásokkal és csemészkedéssel kereshetjük meg a betevőnket, később már bankrablás és a politikusok megvesztegetése is bekerül a repertoárba. Az ipari pénzgyártás azonban nem a kisebb-nagyobb balhéjainkból származik majd. Az Omerta ugye bár részben egy menedzser játék, így lehetőségünk nyílik a legkülönfélébb épületek felhúzására. Mivel a szesztilalom idején járunk, legalapabb bevételforrásunk a különféle lepárló üzemekből származik majd. Nyithatunk sörfőzdét, szeszfőzdét és illegális italmérést, ahol készleteinket eladhatjuk. Persze később már félig legális üzleteket és szórakozó helyeket is nyithatunk.

Van, hogy a rivális üzletek mellett nehezünkre esik felvirágoztatni vállalkozásainkat. Ilyenkor odaküldhetjük az egyik emberünket, hogy némi agresszív véleménycserét bevetve jobb belátásra bírja a tulajt. A szitává lőtt embereket persze a rendőrség sem nézi jó szemmel, így a körözöttségünk is nőni kezd. Ha pedig megtelt a mérce, már kopogtatnak is a villánk ajtaján a fakabátok. Persze ez még nem jelent semmit. Választhatunk hogy, megvesztegethetjük a rendőröket, vagy esetleg a helyi serifnek teszünk egy visszautasíthatatlan ajánlatot. Ha le vagyunk égve és a serifet is elüldöztük a városból, akkor még mindig ott a lehetőség, hogy rákenjük a balhét egy másik családra. Persze egy ilyen húzás után a rivális Don igencsak megharagszik ránk.

A piszkos anyagiak

A Játék két fajta pénzt különböztet meg. A piszkos úton szerzett pénzt általában üzemeink fejlesztésére és a többi bűnözővel való üzletelésre fordíthatjuk. A tiszta pénzt, ami a gengszter szakmában nehehezebben előállítható, általában a legtáposabb épületek felhúzására fogjuk költeni. Ha szeretnénk felgyorsítani a tiszta pénz termelését, igénybe vehetjük a korrupt politikusok és a többi gengszter szolgáltatásait, akik egy jelentősebb összegért tisztára mossák a pénzünket. Továbbá, ha rosszul állnak a dolgok, egy nagyobb összegnyi tiszta pénzért cserébe, a ránk berágott maffiavezérek is letesznek a vendettáról.

Bandaháború

Amint egyre inkább kapaszkodunk fel a táplálékláncon, egyre gyakrabban kötnek belénk a különféle ellenséges szervezetek. Maga a harc már egy kicsit föld közelibb perspektívában játszódik. A csatákra adott számú havert vihetünk magunkkal, illetve kijelölhetünk plusz egy támogatót, akit közvetlen nem irányíthatunk, cserébe viszont felfedi a pályán bujkáló ellenlábasokat. Maga a harc körökre osztott módon történik. A karaktereink minden körben adott számú akció és mozgásponttal rendelkeznek. Ha mindenkit elirányoztunk a megfelelő helyre és kiosztottuk a sebzéseket, a gép által vezérelt gengszterek jönnek.

Egészen addig lépegetünk, míg ideális esetben győztesként kerülünk ki a csatából. Ellenkező esetben embereink maradandó sebekkel hagyják el a csatateret, de az óvatlanok akár börtönbe is kerülhetnek. Érdekes megoldásnak tartottam, hogy amíg egy gengszter a börtönben ül, nem vehetünk fel a helyére mást. És bár gondolom ezt is csak egy kis nehezítésnek szánták. Bár ami azt illeti az Omerta elég profi a játékosok megizzasztásában. Gengszter karrierem, a megszokott közepes nehézséggel kezdtem, de már az 5. pályán sikerült olyan harcba belefutnom, amit többszöri nekifutásra se sikerült megcsinálni. Mindenesetre jó hír a hozzám hasonlóan csapnivaló stratégáknak, hogy a játék menüjében bármikor vissza lehet venni a nehézségből.

Látvány, zene, miegymás...

Az Omerta látványvilág tekintetében egy jó pár évvel le van maradva. A pályák szürkés, itt-ott egy kis barnával meg zölddel kevert textúrái egy teljesen összefolyó, egyhangú katyvaszt alkotnak. Persze egy menedzser játéktól nem kell nagyfelbontású textúrákat és über részletes modelleket várni, sőt még azt is megértem, hogy a borongós színvilággal az akkori kor bűnös, pesszimista hangulatát akarták felidézni. De azért ennél egy picit többet is ki lehetett volna hozni belőle.

A karakter szinkronról igazából nem tudok bővebben nyilatkozni, bár ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy nem sok hanganyag került bele a játékba. A főszereplő - aki egyben az átvezető mozik narrátora - egész kellemes hanggal rendelkezik. A társaink és a többi szereplő, azonban csak néhány sort hajtogatnak orrvérzésig, ami hosszú távon kissé már irritálóan hatott. A szinkronhangokkal ellentétben a zenék teljesen rendben voltak. Aki szereti a 20'-30'-as évek Amerikájának zenéjét az megtalálja majd a számítását. Bár egy pár szám azért elfért volna még a kissé karcsú soundtrack listán.

Igazából bármennyire is tetszett maga ez a maffia-menedzselős alapkoncepció, az Omertának, valahogy mégsem sikerült meggyőznie. Szerintem a pályákra osztott megközelítés helyett jobban működött volna, ha egy komplett várost kapunk, ahol aztán szabadon garázdálkodva és szemmel látható eredményeket elérve kapaszkodhatunk fel a csúcsra. Ehelyett minden pályát jószerivel a nulláról kezdünk, így sosem éreztem azt, hogy egy egyre erősödő szervezetet irányítok és így nekem maga az egész maffiózó feeling ki is veszett a programból. Egy rövid ideig el lehet vele szórakozni, de inkább csak azoknak ajánlom, akik minden maffia témájú játékot kipróbálnak…

-Bial

5/10

Próbáltad már? Neked hogy tetszett? Kommentben várom a véleményeket.