Az előzetes elvárások nagyon fontosak egy film megnézése előtt. Sokan próbálnak egyenlően, objektíven hozzáállni a legtöbb darabhoz, de azért tegyük a szívünkre a kezünket és valljuk be, hogy valamiféle elképzelése, minimális elvárása, vagy előérzete mindig van az embernek, bármennyire is próbál pártatlanul hozzáállni. A Fehér pokol a ritka kivételt erősíti. Azt, amikor már eleve egy korrekt produkciót várok, de az adott alany még azokat is megugorja, már-már a tökéletesség határait súrolva, avagy Liam Neeson kalandjai a farkasfalkával az én szemléletemben.

Adott egy olajfúró csapat, akik repülőre szállva készülnek egy alaszkai melóra. Azonban a repülőgép az úticél elérése előtt lezuhan az Isten háta mögötti hófödte kvázi pokolban. Ugyanis nem elég, hogy majdnem a gépen utazók egésze odaveszett, (mindössze heten élték túl a balesetet) de pont egy farkasodú közelébe kerülnek hőseink, akiknek nem csak a vérengző bestiákkal, de a faggyal és ha képletesen is, de egymással is meg kell küzdeniük.

Valljuk be azért, ez az alapkoncepció nem találja fel a spanyolviaszt, de amit lehetett, sőt talán még annál is többet sikerült kihozniuk az alkotóknak. Annak ellenére, hogy egyből az események kereszttüzébe csapunk, nem mondható egy nagyon pörgős, nagy tempót diktáló kalandfilmnek. Helyette kapunk elmélkedés a hit fontosságáról, az élet jelentőségéről stb. Ezek a témák elcsépeltnek és közhelyesnek tűnhetnek, de megnyugtatok mindenkit: nem azok. Sőt, még inkább érdekfeszítőek ezek a részek, nem véletlenül azaz egyik legemlékezetesebb jelenet számomra, amikor Ottway (Liam Neeson) "veszekszik" Istennel. Az operatőri munka is nagyon precíz, igazi helyszíneken forgattak és a hangulat vizuális eszközökön történő átadása annyira hitelesen sikerült, hogy szinte mi is fagyoskodunk a film nézése alatt. A farkasok CGI animációval készültek, ami nem a legtökéletesebb, de nem is látjuk olyan sokat őket, így nem is válik szemet szúróvá. Hangsúlyozom azért, hogy senki ne egy tökös akciófilmre számítson. Van vér, meg pattanásig feszült jelenetek, de ez leginkább egy dráma.

A színészek is nagyon korrekt módon odateszik magukat, különösképpen Liam Neeson, aki tökéletes választás volt a főszerepre. A film zenéje is fantasztikus, ami leginkább a zárójelenetben csúcsosodik ki, ami úgyszintén zseniális. Minden kétséget kizáróan az egyik legütősebb finálé, amit valaha láttam. Nagyon alulértékeltnek tartom, a kritikusok sem voltak oda érte, de én tiszta szívből ajánlom mindenkinek ezt a nagyon kompakt, nagyon precíz és realisztikus darabot.

10/10