Véletlen lenne, hogy egyre több ember pártol át a hollywood-i gigaprodukcióktól az európai filmművészet nagy jövőjű világa felé? Talán azért mert Európa az utóbbi években olyan mozikkal örvendeztette meg a nagyérdeműt, mint amilyen például a dán eredetű Ádám almái.

A történet szerint van egy aprócska dán falu, ahol egy olyan templommal ellátott intézmény található, ahol apróbb bűnök elkövetőivel próbálják meg érzékeltetni a hittérítés folyamatát. Az ő "vezetőjük" egy Ivan nevű pap (Mads Mikkelsen), aki töretlen a hitét illetően és minden feltétel nélkül hisz az emberi jóságban. Azonban itt lép képbe egy Adam nevű neonáci (Ulrich Thomsen), aki nem hisz a program hatékonyságában, de rá kell ébrednie, hogy nem az az igazi feladata, hogy a saját hitét megtalálja.

Az Ádám almái azért rendkívül különleges, mert annyira sokrétű, annyira sok potenciált tartalmaz, ami által nem lehet igazán kategorizálni. Köszönhető ez a forgatókönyv sokoldalúságának, hiszen az egyik pillanatban a könnyünk folyik a röhögéstől, a másik pillanatban viszont megrendülve magunkba nézünk és elgondolkozunk a látottakon. Rengeteg nézőpontból közelíti meg a film, magát a hitet körülvevő embereket és azoknak attitűdjeit. Érvek és ellenérvek folytonos versengését követhetjük nyomon másfél órán keresztül ezáltal szimbolizálva a két fő karakter, Adam és Ivan kapcsolatát.

A színészi alakítások is rendkívül színvonalasak. Itt elsősorban Mikkelsen és Thomsen duójára asszociálok, de a mellékszereplők is jól tudtak a karaktereikkel azonosulni. A karakterek sokszínűsége is lenyűgöző: van itt fegyvermániás arab férfi, kiégett, elhízott és alkoholista teniszező és még sorolhatnám. Ivan egy hihetetlenül összetett személyiség. Ezt az embert még az ág is húzza, minden rossz megesett vele, illetve családtagjaival. Az édesanyja belehalt a szülésbe, a neje öngyilkos lett, a fia fogyatékos és ennek tetejébe még Ivan-nak agydaganata van. De ő ennek ellenére továbbra is Isten híve és mindezt az Ördög rossz akaratának tudja be. (Nem is véletlen a temérdek utalás a Bibliai Jób történetére.) Épp ezért, ha valaki az igazságra próbálja ráébreszteni, akkor ő reflex szerűen a túlzásba vitt (már-már az idegesítő határáig kifeszített) jósággal próbálja az ellenkezőjét palástolni. Így adott a cselekmény fő szála, Adam-ra vár a feladat, hogy a papot a realitás mezejére terelje. Ezzel is egyértelműen egy alternatív Isten-Sátán kapcsolat jelképezése a cél. Ebből kifolyólag a film művésziessége abszolút adott.

A címre is kitérnék egy kicsit. Adam-nak és az almáknak ebben az esetben nem egy Bibliai jellegű szerep jut. Történik ugyanis, hogy fasiszta főhősünknek találnia kell valamilyen elfoglaltságot magának, mire ő elgondolkozván a kertben található almafán, azt feleli, hogy sütni akar egy almás süteményt. A rendező Anders Thomas Jensen ezzel nem azt szándékozta kiemelni, hogy mennyire morbid humorú vagy mennyire abszurd, hogy valakinek az legyen a célja, hogy süssön egy süteményt. Sokkal inkább a hit felébresztését és a hit megtartását akarta ezzel kifejezni. Hiába van egyfajta lebeszélő stílusa az Ádám almáinak, a fontosságot nem vonja kétségbe, sőt inkább a reményvesztett emberek felé akar ezzel segítő kezet nyújtani, hogy mindig hinni kell valamiben, még akkor is, ha szimplán csak egy almás lepény elkészítéséről van szó.

Egy szó, mint száz, majdhogynem kötelező jelleggel ajánlom a megnézését ennek a mozinak. Kiválóan váltakozik benne a hangulat, szép és stílusos zenei művek kíséretében, ami többek között az erkölcsi normarendszer formálódását és az önismeret fejlődését hivatott bemutatni. Nagyon korrekt, nagyon aktuális és nagyon szívhez szóló, ami végül sok filozofálásra ad okot.

8/10