Mielőtt a kritika érdemi részére térnék, szeretném hálámat kifejezni egy nagyon jó ízlésű filmrajongónak, (aki jó eséllyel nem olvassa ezt az írást) aki egy anonim fórumon ajánlotta mindenki figyelmébe az Életvonat című filmet. Nélküle sosem bukkantam volna rá erre az egészen kiváló alkotásra.

A cselekmény 1941-ben játszódik, egy aprócska zsidó faluban, ahová a helység bolondjának tartott Schlomo (Lionel Abelanski) rossz hírekkel érkezik. Megtudta, hogy a nácik feldúlnak minden környező települést, és már nekik sem lehet sok idejük a menekülésre. Egy hosszas kupaktanács után úgy határoznak, hogy összegyűjtenek egy tehervonatra elegendő pénzt, amivel eljuthatnak Palesztinába. Azonban a tökéletes álca érdekében közülük néhány embernek náci tiszteknek kell öltözniük, ezzel mintegy "ál-deportálást" színlelve.

Az alapsztori rendkívül sok lehetőséget rejt magában, ennek fényében egy meglehetősen jó humorral megáldott film az Életvonat. Műfaját tekintve nehezen besorolható. Javarészt a poénos jelenetekből építkezik, de ugyanakkor egy csipetnyi drámával is meg van fűszerezve. Azt hiszem részemről a legbölcsebb döntés az lenne, ha szatíraként tartanám számon. Hiszen itt kifigurázzák a nácikat, a kommunistákat, de főként a zsidókat. Úgy kéretik az egészet elképzelni, mintha egy remake-t látnánk a Macskajaj-ból, csak cigányok helyett zsidókkal a főszerepben.

Ezt a művet Radu Mihaileanu román rendező jegyzi, akinek ez volt az első direktori munkája. Sok új munkája nem látott napvilágot '98 óta, de a kritikákat olvasva azt szűrtem le, hogy az ő esetében a kevesebb több. A színészi játékok is többé-kevésbé rendben voltak. Igazából csak egy aktor, Michel Muller irritált az amúgy igencsak népes csapatból. Habár a néző nem is foglalkozik túl sokat az alakításokkal. Köszönhető ez annak, hogy nincs klasszikus értelemben vett főszereplője a filmnek, ezáltal a figyelem nem feltétlenül fókuszál egy ember teljesítményére. A kiváló soundtrack is hatalmasat dob a hangulaton. Többnyire pergős izraelita, valamint roma nóták csendülnek fel.

Ha valaki esetleg unná a filmet, -amit egyébként nehezen tudok elképzelni, a remek párbeszédeknek, valamint a pörgős történetvezetés miatt-  az jobban teszi, ha végignézi, ugyanis a finálé tartogat egy olyan szinten váratlan csavart, aminek köszönhetően más szemléletből fogunk visszatekinteni a látottakra. (Ha nem üt ekkorát a végkifejlet, akkor valószínűleg 1 ponttal kevesebbet adnék.) Ez a forgatókönyvíró elvitathatatlan érdeme, aki maga a rendező.

Tiszta szívből, már-már kötelező érvénnyel ajánlom mindenki figyelmébe ezt a remekművet. Egy-két rövid üresjárat ugyan akad, de ettől függetlenül egy nagyon korrekt moziról van szó.

8/10