A Sunset Limited (The Sunset Limited, 2011)
írta: !Márk! ; 2012.09.26. 10:02
Tudom, kellene valami bevezető, amit a korábbi kritikáimnál már megszokhattatok. De most egy szolgálati közleménnyel kezdem. Kicsit nagy a lappangás a blogon mostanság, ennek fényében, ha minden a terv szerint halad, akkor a jövő héten jön a Szubjektív Szélesvászon című rádióműsor második tematikus hete, addig pedig valószínűleg még egy kritikát olvashattok majd tőlem.
De térjünk is rá a mai alanyra, melynek alapkoncepciója pofon egyszerű: egy professzor (Tommy Lee Jones) öngyilkosságot kísérel meg egy metróállomáson, azonban tervét meghiúsítja egy kvázi angyalként felbukkanó fekete börtöntöltelék (Samuel L. Jackson). Fekete (így írják a stáblistában is, ugyanis polgári nevek nem hangoznak el a filmben) meginvitálja magához a férfit, ahol elkezdenek beszélgetni, vitatkozni. Hitről, vallásról, bűnről, jó és rossz dolgokról egyaránt.
A Sunset Limited bizonyos szempontból egy unikum számomra. Ugyanis végig olyan érzésem volt, mintha nem is egy filmet néznék, hanem egy érdekfeszítő diskurálás tanúja lennék. Gondolom ebből adódóan evidens, hogy a hangsúly a párbeszédek dinamikáján és tartalmán van. Nos, egyikből sincs hiány, rendkívül érdekes és izgalmas nézetek kerülnek a néző figyelmébe, emellett pedig a tempóra sem lehet panasz. Egy-két üresjárat olykor akad, de ezek elhanyagolhatók.
Fontos megemlíteni a színészi játékokat is. Leginkább Samuel L. Jakcson brillírozik, de Tommy Lee Jones sem marad le mögötte sokkal. TV filmről van szó, a költségvetés ebből adódóan meglehetősen minimalista. Gyakorlatilag egy helyszínen játszódik, a beszélgetésen kívül más esemény nem is történik a másfél óra alatt. Zene sincs nagyon, így a rendező (aki maga Tommy Lee Jones) csak a dialógok mélységére és tartalmára bízta a film sikerét vagy bukását.
Ennek fényében azt mondom, hogy ne nézze meg mindenki fejvesztve, ugyanis a milliós költségvetésű CGI-októl túltengő popcornmozikon szocializálódott filmrajongó nem biztos, hogy élvezni fogja. Akit viszont érdekel egy olyan mű, ami sok ízben vonultatja fel a pszichológiai hadviselést, és szereti, amikor emberek egymást kifürkészik, annak bátran ajánlom!
8/10
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.