A világ leghosszabb mozis franchise-a idén ünnepli 50. évfordulóját. Ennek tiszteletére jött ki idén a Bond-széria legfrissebb darabja, amely a Skyfall címet viseli. A végeredmény pedig igencsak felülmúlta az elvárásaimat.

Az alapkoncepció sok újdonságot nem tartogat: az MI6 veszélyben van, így a 007-esnek ismét fel kell vennie a harcot az ellenlábasokkal. Eleinte csak néhány jelentéktelenebb rosszfiút kell kiiktatnia. Az igazi kihívást számára azonban Silva jelenti, akit Javier Bardem alakít valami frenetikusan. Daniel Craig is kifejezetten szimpatikus volt a korrekt teljesítményének köszönhetően. A mellékszerepekben pedig olyan nevek bukkannak fel, mint Ralph Fiennes, Judi Dench, vagy éppen a feltörekvő üstökös Ben Wishaw, akinek a leghíresebb szerepe talán a Parfüm - Egy gyilkos történetében volt, amiről hamarosan írni fogok. A nyitó főcím is briliáns, egyedi és gyönyörűen meganimált képi világgal. Ha még ez sem volna elég, a talpalávalót Adele Skyfall című dala biztosítja.

Jogosan merülhet fel bennetek a kérdés, hogy tulajdonképpen minek is fizettem be egy olyan filmre, aminél viszonylag alacsony elvárásaim voltak? Nos, a válasz két szó: Sam Mendes. Többek között olyan mesterművek megalkotója, mint az Oscar-díjas Amerikai szépség, ami nem mellesleg az egyik kedvenc filmem. Nagyon kíváncsi voltam, hogy egy ilyen stílusú rendező mit tud kezdeni egy rászabott Bond mozival. Persze lester burnham-i monológokkal és társadalomkritikus mondanivalóval nem találkozunk itt, ellenben itt van egy pöpec kis akciófilm. Mendes megmutatta, hogy milyen az, amikor egy rendező olyan sokrétű, hogy mindkét végletből ütős mozit tud kreálni. A Skyfall (egyébként viszonylag kevés) akciójelenetét is tekintélyt parancsoló magabiztossággal tudta le, mintha csak ilyen filmek készítésére orientálódott volna. A forgatókönyv egy olyan oldalát mutatja meg Bond és M kapcsolatának, amit eddig nem igazán tapasztalhattunk. Megerősíti a kettejük közötti kötődést, de a spoilerezés veszélye miatt többet nem is árulok el.

Az se rettenjen meg, aki nem mozog otthonosan a brit titkosügynökkkel foglalkozó alkotásokban, hiszen a készítők rájuk is gondoltak, így számukra is maximálisan érthető és élvezhető lesz. A már-már törvényszerűen belecsempészett sablonok persze itt is jelen vannak, de ennek ellenére mégis szórakoztató és izgalmas végtermék lett belőle. És egy Bond mozinál szerintem ennél nem is kell több, olyannyira, hogy a Skyfall-t az egyik, ha nem a legjobb 007-es darabnak tartok. Bravó!

8/10