Sokan azon a véleményen vannak, hogy a Disney stúdió folyamatosan gyengül az utóbbi időkben és sorra adták ki a középszerűbbnél középszerűbb alkotásokat, amelyekre (a régebbi Disney filmekkel ellentétben) aligha fogunk klasszikusként emlékezni. Azonban a Rontó Ralph bebizonyította, hogy van még a Disney-sek tarsolyában egy s más, sőt azt is meg merem kockáztatni, hogy még évek múltán is emlékezni fogunk erre a jópofa mesére.

Rontó Ralph-nak 30 éve ugyanaz a "melója". Egy retro játék főgonoszaként kell tevékenykednie, de köszönhetően a játékosok ügyességének, Ralph mindig pórul jár, aki kezdi ezt megelégelni. Fel akar hagyni a rosszfiú szerepével és hős szeretne lenni. Ehhez azonban rögös út vezet, ahol egy másik játék karaktere, Vanellope lesz segítségére és együtt mindenféle őrült kalandba keverednek.

A sztori szerintem kellő pihentagyúságra vall, már ami a készítőket illeti. Hatalmas dicséretet érdemelnek, ugyanis majdhogynem maximálisan kiaknázták a filmben rejlő potenciálokat. Humoros, pörgős, olykor drámai és még mondanivalója is van. Csak úgy mint egy igazi régi vágású Disney rajzfilmnek. A poénvilág elképesztően sokrétű. Rengeteg filmes és videojátékos utalással találkozunk, apróbb gag-ek kereszttüzében. Örülök, hogy végül a korhatárt feltolták 12-es-re, mert a mai gyerekek, aligha fogják teljesen értékelni a humort. Inkább olyanoknak ajánlanám, akik még a jó öreg '80-as, '90-es évek pixeles felbontású játékait is ismerik. (Talán nem is véletlen, hogy a moziteremben a poénok többségénél, amikor én jókat kacagtam, akkor a kisgyerekek gyakorlatilag teljesen némák voltak.) Csak, hogy legyen valami viszonyítási alap: a rendező közreműködött többek között a Futurama-nál és a Simpson családnál is, amik szintén nem a kisgyerekeknek valók.

A látványvilág pedig egyszerűen fenomenális. Lenyűgöző kreativitás jellemzi a képi világot. Amikor az ember azt hiszi, hogy már mindent látott, akkor rá 5 percre követi egy újabb és egy újabb bravúros megoldás. Amire a remekbe szabott 3D is rátesz egy lapáttal. Külön tetszett a pixeles világ és a "normális" világ közötti váltogatás. (Nem kell megijedni, a film nagy részében utóbbi látható.) A karakterek jól kidolgozottak és nagyon szerethetőek. És akkor még meg sem említettem az egészen kiváló soundtracket. A magyar szinkron is meglehetősen jól sikerült. Ha nagyon bele akarok kötni és minden áron negatívumot akarok találni, akkor a kiszámítható kliséket és a kicsit giccses és túlnyújtott finálét hánytorgatnám fel. De ez a műfaj ezt követeli meg, úgyis fogalmazhatnék, hogy a befejezés olyan "mesés". Ez tényleg csak a kötelező rosszmájúskodás részemről. Elvégre mi is a fő cél? A szórakoztatás! És ezt maradéktalanul meg is kapjuk!

Véleményem szerint a Rontó Ralph az utóbbi évek egyik legjobban sikerült animációs filmje (azért várjuk még meg a Frankenweenie-t. :D). Nosztalgikus élménnyel gazdagítja a nézőt, miközben veszettül szórakoztat. Mindenképpen megéri a mozijegy árát!

8/10