Általában az ember, ha filmet akar nézni, akkor valami egyedülálló, különleges alkotást szeretne látni. Azonban a sok különleges, egekig magasztalt, vagy éppen a végletekig lehúzott filmek között is szüksége van az embernek olyan élményekre, amit a Fék nélkül képes nyújtani. Ami ugyan egyszerű, mint a faék, de ha az ember zéró elvárásokkal, alfa állapotban nézi meg, akkor egy szórakoztató másfél órában lehet része.

A történet főszereplője Wilee (Joseph Gordon-Levitt), aki egy new york-i biciklis futárként tengeti mindennapjait. Egy nap, ami ugyanúgy indul, mint a többi. Kap egy borítékot, amit a város másik végébe kell elvinnie, azonban kiderül, hogy a boríték tartalma nagyon nagy jelentőséggel bír. Időben kell a célszemélyhez megérkeznie, azonban a fontos küldemény miatt üldözőbe veszi őt egy korrupt rendőr és egy mindenre elszánt biciklis fakabát is.

A Fék nélkül hatalmas előnye az, hogy nem akar többnek látszani, mint ami. A készítők pontosan tudták a dolgukat, minden szépen a helyén van. Nem egy epikus akciófilm, de nem is annyira komolytalan, hogy ne lehessen rajta izgulni. Az üldözéses jelenetek ügyesen meg vannak csinálva, van pár nagyon jó ötlet is még és még a humorról sem feledkezett meg a stáb személyzete. Továbbá találkozhatunk egy-két kisebb fordulattal is, de azért nagy filmdíjakat nem fog besöpörni a forgatókönyv. A látvány is a helyén van. Sikerült bebizonyítani, hogy robbantgatások és CGI trükkök nélkül is lehet feszült tempójú akciófilmet készíteni. A színek is nagyon élénkek, szépen ki van dolgozva a képi világ.

Az ilyen jellegű filmeknek viszont akad negatívuma is, úgy mint a néha előbukkanó komolytalanság. Egyszer-egyszer tényleg olyan volt, mintha önmaga paródiáját láttam volna. A színészi játékok sem teszik túl emlékezetessé a Fék nélkül-t (a magyar címfordítás most tényleg helytálló, ugyanis Wilee bicaján tényleg nincsen fék). Gordon-Levitt nem egy rossz színész, habár én még mindig kicsit kiforratlannak érzem, de itt nem tesz sokat hozzá az összképhez. Nem alakít rosszul, csak olyan egyszerű karaktert kellett eljátszania, ami csak minimális teljesítményt igényelt. Ugyanez vonatkozik a többiekre is: igazából senki nem alakít rosszul, csak nagyon egysíkúak a karakterek. De tulajdonképpen ez egy popcornmozi, ahol nem feltétlenül probléma az, ha nincsenek filozófiai mélységek, vagy komplex személyiségű karakterek.

Egyszer nézhető, szimpla kis élmény ez, aminek megvannak a hibái, de másfél órára tökéletesen kikapcsol. Nem mestermű, nem lesz belőle kultfilm, de egy próbát érdemes vele tenni.

7/10