Felmerült, illetve többen is kérdezték már, hogy mit is szeretek a filmekben, miért szeretek filmeket nézni. Szerintem ez egyénenként változó dolog, én is jó pár indokot fel tudnék sorolni, de most máshonnan közelíteném meg ezt a kérdést. Megvan az, amikor egy eseménytelen napon leülsz, beraksz a lejátszóba valamit gyakorlatilag zéró elvárásokkal, és ér egy olyan pozitív csalódás, ami jobbá alakítja a napodat? A Tökéletes hanggal valami ilyesmi a helyzet. Megvannak ugyan a hibái, korántsem tökéletes, de profi módon felülmúlja az olyan műfajbeli társakat, mint a Hannah Montana, vagy a High School Musical. Úgy tűnik mégsem olyan elveszett a tinimusical, mint filmes műfaj.

Beca (Anna Kendrick) élete meghatározó szakaszához ért. Megkezdte egyetemi tanulmányait és mindenáron DJ szeretne lenni. Kiderül azonban, hogy remek hangi adottságokkal lett megáldva, ezért a szebb napokat is látott egyetemi lányokból álló énekbanda arra kéri főhősünket, hogy csatlakozzon hozzájuk és segítse őket abban, hogy megnyerjék a hőn áhított egyetemi énekcsapatok versenyét. Beca eleinte nem mutat túlzott érdeklődést a projekt iránt, de fokozatosan beleveti magát a dologba.

A sztori voltaképpen egy nagy kliséhalmazra épül. Aki már látott hollywood-i filmet, az már ennyiből is könnyen kitalálja a film fordulópontjait, "fordulatait" és végkicsengését. Viszont itt nem éreztem azt, hogy arcul köpték a nézőt azzal, hogy pofátlanul, végig sablonokat eldurrogtatva akartak szórakoztatni. A sablonok itt is megvannak, de itt legalább van próbálkozás, ami arányaiban véve sikeres is, ugyanis megpróbál ezekkel a "kártyákkal" úgy játszani, hogy az még élvezhető legyen. A dalok, illetve azoknak feldolgozásai remekül el lettek találva. Többnyire modern zenéket hallhatunk, de vannak kikacsintások a '80-as évekre is. A koreográfiákról lesüt, hogy sok munkát fektettek beléjük, tehát elmondható, hogy a Tökéletes hang musical-ként igencsak jó eredményt ért el. A vígjáték irányvonal is elég korrektnek mondható, van pár nagyon váratlan és nagyon ütős poén. A színészekkel sincsen komolyabb gond: jól énekelnek, tűrhetően alakítanak, bár azt hozzá kell tenni, hogy Anna Kendrick nélkül nem hiszem, hogy ilyen jól sikerült volna. A "gonosz" szereplők sem nevezhetők igazán gonosznak, inkább csak olyan viccesen bunkók.

Akad azonban néhány gyenge pont is. Ilyen például a kiszámíthatóság, ami miatt a drámainak szánt jelenetek egyfajta műbalhéként funkcionálnak. Engem személy szerint még zavart egy idő után a sok utalás a lánybanda egyik teltebb tagjának az alakjára, valamint az ebből adódó poénok. A kis híján két órás játékidő kb. a felénél kicsit le is lassul, itt voltak azért üresjáratok.

A Tökéletes hang egy üde, habkönnyű, limonádé kis valami, ellenben viszont roppant szórakoztató, ami feldobja a napodat. A kisebb hibái ellenére is szerethető, sőt még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a következő generáció kultfilmje lesz. (Valami olyasmi, mint annak idején a Hair.) Tinilányoknak nagyon-nagyon erősen ajánlott a megnézése, garantáltan odalesznek érte, de úgy érzem bárki rászánhatja magát.

7/10