Szerintem a filmes műfajok közül a horror az egyik legmacerásabb. Nagyon változatos igényeknek kell megfelelnie egy horrornak, újat kell mutatnia és végül, de nem utolsó sorban meg kell félemlítenie a nézőjét valamilyen úton-módon. Szóval az mindenképp kijelenthető, hogy annak, aki jó horrort akar forgatni, piszok nehéz dolga van. Ennek ellenére nem igazán értem, hogy James Wan, korunk egyik horrorguruja, aki többek között a 2004-es Fűrész című mesterművet is jegyzi, hogyan baltázhatott el ennyire egy filmet.

A történet sok újdonságot nem nyújt: adott az egyszerű, kispolgári, amerikai kertvárosi család, akik új házba költöznek. A házban egyre gyakoribbak a megmagyarázhatatlannak bizonyuló események, amelyek alaposan kikezdik főhőseink idegeit. A bajt még tetézi az, hogy a legnagyobb fiú a családban valamiféle furcsa kómába kerül, amire az orvosok sem nagyon találnak magyarázatot. Innentől pedig elszabadul a pokol és miközben a családtagok a túlélésért küzdenek, az is foglalkoztatja őket, hogy vajon mi is történt a kisfiúval.

Ha konkrét, tömör véleményt kellene mondanom az Insidious-ról, akkor bizony alaposan lehúznám egy negatív irányba. Nem nézhetetlen, nem pocsék, egyszerűen csak kevés. Pont az ellenkezője van jelen annak, amit az előző kritikámban kiemeltem, miszerint itt a klisék, sablonok tömkelege bizony rámegy alaposan a szórakozás rovására. A forgatókönyv sincs rendesen kidolgozva, pedig az a Leigh Whannell jegyzi a szkriptet, aki a forgatókönyvírói szempontból is briliáns Fűrész történetét írta. Tudom, nem szabad mindig a realitás talaján maradni, (és ez hatványozottan igaz akkor, ha horrorfilmről van szó) de ami itt kb. egy óra elteltével történik az kimeríti a banális marhaság fogalmát. Ezzel amúgy nem lenne semmi baj, ha a film eleje is ebben a mederben csordogált volna, de nem így lett. Amennyire lehet azért a film első fele próbált realista maradni, de a visszamaradó kb. 30 perc úgy gallyra vágja az egészet, mint annak a rendje. Oké, tudom, hogy kell valami magyarázat a látottakra, de ez egyszerűen túl sok volt. A forgatókönyv másik hátránya számomra a túl sok drámaiság volt. Értjük, hogy nagyon nehéz lelkileg a szülőknek ez az időszak, a kóma, a költözés és az ijesztő jelenségek sorozata miatt, de belőlük is túl sokat kapunk. A kelleténél több a lelkizős rész, ami szerintem nem túl előnyös egy horror esetében. Persze nem azt mondom, hogy hentelés és ijesztegetés menjen szüntelenül, de talán a két kezemen meg tudnám számolni a fosatós (vagy annak szánt) jeleneteket. És a bajok sorozata itt még nem ért véget. Kevés az igazi horroros szegmens és ha van, azok sem túl félelmetesek, legalábbis számomra. Elismerem azért, volt pár olyan rész, amikor libabőröztem, de ezeknek a többsége is csak jump scare volt.

Azért azt el kell ismerni, hogy néhány hátborzongató momentum így is akadt, volt pár eredeti ötlet és a színészek is megpróbálták a lehető legjobbat kihozni magukból. De sajnos az összképet nézve ez nem bizonyult elegendőnek. Meg lehet nézni, korrekt munka, csak ez is már a százszor látott kategória, ami az edzettebb horrorrajongók idegeit aligha fogja borzolni.

5/10