Mielőtt a kritika érdemi részére térnék, szeretném hálámat kifejezni egy nagyon jó ízlésű filmrajongónak, (aki jó eséllyel nem olvassa ezt az írást) aki egy anonim fórumon ajánlotta mindenki figyelmébe az Életvonat című filmet. Nélküle sosem bukkantam volna rá erre az egészen kiváló alkotásra.

A cselekmény 1941-ben játszódik, egy aprócska zsidó faluban, ahová a helység bolondjának tartott Schlomo (Lionel Abelanski) rossz hírekkel érkezik. Megtudta, hogy a nácik feldúlnak minden környező települést, és már nekik sem lehet sok idejük a menekülésre. Egy hosszas kupaktanács után úgy határoznak, hogy összegyűjtenek egy tehervonatra elegendő pénzt, amivel eljuthatnak Palesztinába. Azonban a tökéletes álca érdekében közülük néhány embernek náci tiszteknek kell öltözniük, ezzel mintegy "ál-deportálást" színlelve.

Az alapsztori rendkívül sok lehetőséget rejt magában, ennek fényében egy meglehetősen jó humorral megáldott film az Életvonat. Műfaját tekintve nehezen besorolható. Javarészt a poénos jelenetekből építkezik, de ugyanakkor egy csipetnyi drámával is meg van fűszerezve. Azt hiszem részemről a legbölcsebb döntés az lenne, ha szatíraként tartanám számon. Hiszen itt kifigurázzák a nácikat, a kommunistákat, de főként a zsidókat. Úgy kéretik az egészet elképzelni, mintha egy remake-t látnánk a Macskajaj-ból, csak cigányok helyett zsidókkal a főszerepben.

Ezt a művet Radu Mihaileanu román rendező jegyzi, akinek ez volt az első direktori munkája. Sok új munkája nem látott napvilágot '98 óta, de a kritikákat olvasva azt szűrtem le, hogy az ő esetében a kevesebb több. A színészi játékok is többé-kevésbé rendben voltak. Igazából csak egy aktor, Michel Muller irritált az amúgy igencsak népes csapatból. Habár a néző nem is foglalkozik túl sokat az alakításokkal. Köszönhető ez annak, hogy nincs klasszikus értelemben vett főszereplője a filmnek, ezáltal a figyelem nem feltétlenül fókuszál egy ember teljesítményére. A kiváló soundtrack is hatalmasat dob a hangulaton. Többnyire pergős izraelita, valamint roma nóták csendülnek fel.

Ha valaki esetleg unná a filmet, -amit egyébként nehezen tudok elképzelni, a remek párbeszédeknek, valamint a pörgős történetvezetés miatt-  az jobban teszi, ha végignézi, ugyanis a finálé tartogat egy olyan szinten váratlan csavart, aminek köszönhetően más szemléletből fogunk visszatekinteni a látottakra. (Ha nem üt ekkorát a végkifejlet, akkor valószínűleg 1 ponttal kevesebbet adnék.) Ez a forgatókönyvíró elvitathatatlan érdeme, aki maga a rendező.

Tiszta szívből, már-már kötelező érvénnyel ajánlom mindenki figyelmébe ezt a remekművet. Egy-két rövid üresjárat ugyan akad, de ettől függetlenül egy nagyon korrekt moziról van szó.

8/10

Az ígéretekhez híven A Sötét Lovag: Felemelkedés után Amerikában le vetítették a Superman reboot első előzetesét. Rögtön kettő is érkezett de csak annyi a különbség, hogy egyiket Kevin Costner míg a másikat Russell Crowe narrálja. Maga a trailer eléggé semmit mondó de persze még nagyon sok idő van hátra a filmig, a jobbakat pedig valószínűleg később lövik majd el a készítők. A szereposztás jónak tűnik mivel olyan színészeket is láthatunk majd a Costner Crowe duón kívül mint Amy Adams, Laurence Fishburne, Diane Lane és a Supermant alakító Henry Cavill ezenkívül a filmet producerként fogja segíteni Christopher Nolan is.

Ezt a videót inkább a kezdő minecraftosoknak csináltam, itt nem egy szerkezetet mutatok be, ha nem a minecraft egyik eszközéről tartok egy kis beszámolót.

Elnézést kérek mindenkitől, hogy ennyit késett, de végre itt van a bemutatóm. Jó szórakozást hozzá!

Ritkán állok hozzá úgy egy filmhez, mint ahogy az történt a Pszichoszingli esetében is. Eleinte teljesen érdektelen volt számomra a film, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve mégis úgy döntöttem, hogy rászánok másfél órát. Az összképet tekintve nem vesztettem volna semmit, ha kihagyom ezt a darabot.

Mavis (Charlize Theron) korosodó, egyedülálló nő, aki ifjúsági regények írásával tartja fenn magát. Azonban a sorozat iránt egyre kevesebben érdeklődnek, emellett főhősnőnk rendszeresen ittas állapotban döglik az ágyban különböző TV-s szappanoperák nézése közben. Az éretlen életfelfogású Mavis elhatározza, hogy hosszú idő után visszatér szülővárosába, hogy meghódítsa egykori középiskolás szerelmét, aki időközben már családot alapított.

Az alapkoncepció alapján az ember leginkább egy agyatlan rekeszizomtornáztató romkomra számítana, de Jason Reitman filmje nem ezen az ösvényen halad. Sokkal inkább egy drámaként funkcionál, ahol a cselekmény érdemi részét egyfajta karakterfejlődés -vagy épp karakterromlás?- jelenti, némi fekete humorral megfűszerezve. Nem beszélve arról, hogy a főszereplő jelleme meglehetősen komplex. Nem igazán lehet eldönteni, hogy szeretjük-e őt vagy nem. Van valami báj a személyiségében, amitől szimpatikussá válik, de közben olyan dolgokra is képes, amivel jó eséllyel ki fogja húzni a gyufát a nézőnél.

Annak ellenére, hogy ez inkább egy lehúzó kritika, nem futamodhatok meg az elől, hogy leboruljak a film legnagyobb pozitívuma előtt, ami nem más, mint Theron alakítása. A színésznő maradéktalanul ráérzett a karakterre. Többször is az volt az érzésem, hogy a szöszi művésznő gyakorlatilag önmagát alakítja. Jobb választást el sem tudnék képzelni. Ezen kívül volt még egy-két jól elkapott pillanat, de ezek a szösszenetek sajnos nem tudták megmenteni a "végterméket". A hiba szerintem onnan ered, hogy egy ponttól fogva már számomra totál érdektelenbe csapott át. A forgatókönyv pedig még nem is lenne vészes, csak egyszerűen unalmasan van tálalva.

Reitman-től noha még mindig várom a nagy áttörést, még így is csalódást okozott a Pszichoszingli. Az eddigi három filmjét (Köszönjük, hogy rágyújtott! - Juno - Egek ura) nagyjából egy szinten tartom, de a filmográfia negyedik darabja szerintem túlságosan is kilóg. Nem nézhetetlen, talán egy próbát még meg is ér, de ne túl nagy elvárásokkal vágjatok neki.

5/10

Javában dúl a Comic-Con Amerikában és egyre másra érkeznek az új hírek, képek és videók néhány várt filmről. Többek között bemutattak már néhány képet a Vasember 3-ból amin Mr. Stark új páncéljait láthatjuk.

A filmben egyébként szerepet kapott Cobie Smulders (ismertebb nevén Robin Scherbatsky) aki az Avengersben Maria Hillt alakította rajta kívül Guy Pearcet is láthatjuk illetve Mandarin szerepét Ben Kingsley kapta.

Ami jobban lázba hozott, hogy a Man of Steel is új plakátot kapott. A régi klasszikus Superman filmeket nagyon kedveltem és ettől is sokat várok. Remélem, hogy jó színvonalú filmet fogunk kapni. Supermant az Immortalsban látott Henry Cavill formája majd meg de láthatjuk többek között Russell Crowet, Amy Adamst és Kevin Costnert is. Az első trailert egyébként az Amerikában pénteken kezdődő Dark Knight Rises vetítés előtt lesz látható úgyhogy gondolom jövő hét folyamán mi is megnézhetjük, na de itt az új poszter!

Katt a továbbra

Ezúttal az újra gondolt Pókemberre ültünk be. Véleményünket itt hallhatjátok.

Jó szórakozást!

A legutóbbi kritikám (Hibátlanok) után ismét egy olyan filmről írok, amely a fogyatékosságot helyezi előtérbe. És azt kell mondjam, hogy egy jó ideje nem volt részem olyan filmélményben, mint amit A belső tenger adott nekem.

Ez az igaz történeten alapuló dráma Ramón Sampedro-ról (Javier Bardem) szól, aki tetraplégiás. Vagyis az összes végtagja mozgásképtelen, csak a feje képes a korlátlan mozgásra. Hosszú évek óta küzd azért, hogy a spanyol törvényszék engedélyezze az eutanáziát. Ebben a kedves ügyvédnő, Julia (Belén Rueda) lesz a segítségére. Időközben megismerkedik Rosa-val (Lola Duenas) is, aki mindenáron szeretné megváltoztatni a férfi gondolkodását.

A film több olyan témát is taglal, amelyeknek hátterében egyfajta filozofálás áll, magával az élettel és az erkölccsel kapcsolatban. Ezen gondolatok központi magját képzi a nagy dilemma: képes lesz-e főhősünk bármelyik családtagja vagy ismerőse pusztán szeretetből megölni őt? Az eszükre, vagy a szívükre hallgassanak az emberek? Mindenkinek a saját külön életéről van szó, mindenkinek a szíve joga eldönteni, hogy mit akar vele kezdeni. Erre a kis szösszenetre épül az egész cselekmény, ekörül forog minden. Ramón-nak meggyőződése, hogy a körülötte lévők úgy mutathatják ki legjobban empátiájukat és a törődésüket, ha megszabadítják a szenvedésektől. Számára a földi lét maga a Pokol, és úgy gondolja, hogy a halál jelentené a megváltást, a Mennyországba kerülést.

Javier Bardem-et külön ki kell emelnem, mert szerintem a világ egyik legjobb alakítását nyújtotta. Akinek még nem volt szerencséje megtekinteni ezt a mesterművet, és úgy gondolja, hogy Bardem Nem vénnek való vidék-ben produkált teljesítményénél nincs tovább, az sürgősen pótolja Alejandro Amenábar drámáját. A mellékszereplőkre sem lehet egy rossz szavam sem. A zenei aláfestések gyönyörűek, elősegítve ezzel  néhány igazán szívbemarkoló és megható jelenet megteremtését. Ezek szerencsére teljes mértékben hanyagolják a giccset és a cicomát. A fényképezés és a helyszín is megteremt egy olyan atmoszférát, ami az első percektől fogva magába szippantja a nézőt.

Lehet, hogy elcsépelt, sablonszövegnek fog tűnni, amit most mondok, de ez egy kötelező érvényű alkotás. Hibátlan dráma, elképesztő erősségű katarzissal és a lehető legszebb befejezéssel. A sok igénytelen szemét között sajnos elvesznek az ilyen értékű filmek, mint ez. Nem is adhatnék rá más pontszámot, mint a 10-es.

10/10

Kissé megkésve ugyan de végül tető alá hoztuk a legújabb lego játékról készült videotesztünket. Nekem ez az első játéktesztem de remélem tetszeni fog.

Jó szórakozást!