Hali!

Hamarosan elkezdődik az Empire Earth bemutató maraton! Az elkövetkezendő hetekben be fogom mutatni mind a 3 Empire Earth-t, 1. rész nemsokára!

Felmerült, illetve többen is kérdezték már, hogy mit is szeretek a filmekben, miért szeretek filmeket nézni. Szerintem ez egyénenként változó dolog, én is jó pár indokot fel tudnék sorolni, de most máshonnan közelíteném meg ezt a kérdést. Megvan az, amikor egy eseménytelen napon leülsz, beraksz a lejátszóba valamit gyakorlatilag zéró elvárásokkal, és ér egy olyan pozitív csalódás, ami jobbá alakítja a napodat? A Tökéletes hanggal valami ilyesmi a helyzet. Megvannak ugyan a hibái, korántsem tökéletes, de profi módon felülmúlja az olyan műfajbeli társakat, mint a Hannah Montana, vagy a High School Musical. Úgy tűnik mégsem olyan elveszett a tinimusical, mint filmes műfaj.

Beca (Anna Kendrick) élete meghatározó szakaszához ért. Megkezdte egyetemi tanulmányait és mindenáron DJ szeretne lenni. Kiderül azonban, hogy remek hangi adottságokkal lett megáldva, ezért a szebb napokat is látott egyetemi lányokból álló énekbanda arra kéri főhősünket, hogy csatlakozzon hozzájuk és segítse őket abban, hogy megnyerjék a hőn áhított egyetemi énekcsapatok versenyét. Beca eleinte nem mutat túlzott érdeklődést a projekt iránt, de fokozatosan beleveti magát a dologba.

A sztori voltaképpen egy nagy kliséhalmazra épül. Aki már látott hollywood-i filmet, az már ennyiből is könnyen kitalálja a film fordulópontjait, "fordulatait" és végkicsengését. Viszont itt nem éreztem azt, hogy arcul köpték a nézőt azzal, hogy pofátlanul, végig sablonokat eldurrogtatva akartak szórakoztatni. A sablonok itt is megvannak, de itt legalább van próbálkozás, ami arányaiban véve sikeres is, ugyanis megpróbál ezekkel a "kártyákkal" úgy játszani, hogy az még élvezhető legyen. A dalok, illetve azoknak feldolgozásai remekül el lettek találva. Többnyire modern zenéket hallhatunk, de vannak kikacsintások a '80-as évekre is. A koreográfiákról lesüt, hogy sok munkát fektettek beléjük, tehát elmondható, hogy a Tökéletes hang musical-ként igencsak jó eredményt ért el. A vígjáték irányvonal is elég korrektnek mondható, van pár nagyon váratlan és nagyon ütős poén. A színészekkel sincsen komolyabb gond: jól énekelnek, tűrhetően alakítanak, bár azt hozzá kell tenni, hogy Anna Kendrick nélkül nem hiszem, hogy ilyen jól sikerült volna. A "gonosz" szereplők sem nevezhetők igazán gonosznak, inkább csak olyan viccesen bunkók.

Akad azonban néhány gyenge pont is. Ilyen például a kiszámíthatóság, ami miatt a drámainak szánt jelenetek egyfajta műbalhéként funkcionálnak. Engem személy szerint még zavart egy idő után a sok utalás a lánybanda egyik teltebb tagjának az alakjára, valamint az ebből adódó poénok. A kis híján két órás játékidő kb. a felénél kicsit le is lassul, itt voltak azért üresjáratok.

A Tökéletes hang egy üde, habkönnyű, limonádé kis valami, ellenben viszont roppant szórakoztató, ami feldobja a napodat. A kisebb hibái ellenére is szerethető, sőt még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a következő generáció kultfilmje lesz. (Valami olyasmi, mint annak idején a Hair.) Tinilányoknak nagyon-nagyon erősen ajánlott a megnézése, garantáltan odalesznek érte, de úgy érzem bárki rászánhatja magát.

7/10

Sziasztok! A Youtube csatornánkon összejött 150 feliratkozás. Ennek honorálásaként fogadjátok tőlem/tőlünk sok szeretettel ezt a kis videót.

Jó partifilmet szerintem nehéz csinálni. Az igény vélhetően mindig is meglesz rá, de annak érdekében, hogy éppen az új "jövevény" ne a korábbról ismerős vígjátékok által megteremtett mocsárban tocsogjon, szükség van néhány dologra: amennyire egy bulizós film keretei engedik meg kell próbálni eredetinek lenni, újszerű poénokkal előrukkolni és az sem hátrány, ha karakterek is vannak benne. Mármint igazi karakterek, akiknek van személyiségük, stílusuk, akik ki vannak dolgozva, nem csak jellemtelenül lébecolnak a filmvásznon. Kérdés, hogy a Képszakadás mennyire képes az efféle kritériumoknak megfelelni? Nos ha ilyen téren nem is vizsgázik jelesre, azért így is szerethető.

A sztori természetesen rém egyszerű: Jeff Chang apja hatására orvosi pályára készül és közeledik egy nagyon fontos felvételi interjú, pont a 21. szülinapja után egy nappal. Az ártalmatlannak induló születésnapon azonban meglátogatják rég látott barátai és a "csak megiszunk egy sört" című mondókával belevetik magukat az éjszakába, ami olyannyira elfajul, hogy születésnaposunk teljesen kiüti magát, így a barátaira hárul a feladat, hogy kiderítsék, hogy hol lakik, és a felvételire is össze kellene valahogy drótozni, hogy életképes állapotban legyen.

Ahogy mondtam a koncepció nem nagy durranás. De így is dicsérendő, hogy legalább itt volt némi próbálkozás, ellenben a (szerintem szörnyen szar  pocsék) Project X-szel. A karakterek kidolgozottsága nem túl eredeti, de a próbálkozásnak így is örülök, no meg annak is, hogy nem valami szürke kisegérként funkcionáló, egysíkú szereplőket kell néznem másfél órán keresztül. Sablonosságuk ellenére így is jó pár ütős poént ők szállítanak, ami szintén örömmel töltheti el a nézőt. A helyzetkomikumok önmagukért beszélnek, és bizony, alpáriságból is akad bőven, de igazából nem is bánja az ember. Pont illik egy ilyen filmhez, elvégre egy ilyen módon megalkotott darabtól nem is várunk/várhatunk el mély filozófiai eszmefuttatásokat.

Egy dolog akad, ami mindegyik (vagy legalábbis a legtöbb) partifilmben közös, mégpedig a kicseszettül jó soundtrack. Modern, pörgős bulihimnuszok hangzanak el, de olyan mértékben, hogy ne is menjen az ember agyára. Legtöbbször csak afféle hangulatfokozóként működik, de ennyi pont elég is. Bár a mondanivaló szuszakolása némiképp erőltetettnek hatott. Nem tudom mennyire fair a részemről, ha a sablonosságot és a kiszámítható történetvezetést hánytorgatom föl, de úgy érzem, hogy annyi megnézett film után nem tudom ezt szó nélkül hagyni. (Meg amúgy is kell némi kötözködés, nehogymá' agyondicsérjek valamit.)

A Képszakadás lényegében olyan, mint amilyennek a legtöbben elképzelik: vicces, pörgős, eszetlen, sablonos, faék egyszerűségű, nagyon idióta, de nagyon szerethető. Nem egy olyan film, amire évekre visszamenőleg is fogunk emlékezni, de kiváló egy buli megalapozásához, amit egyébként a végére ki is hoz a nézőből. Mármint az irdatlan bulizási vágyat.

7/10

Hali!

Remélem mindenki ismeri a méltán híres Orange Boxot, ami olcsón kínál 5 teljes értékű játékot...legalábbis PC-n. Ezen bejegyzés alatt kicsit taglalnám, hogy miért is lett elég silány az Orange Box konzol portja, de nézzük is előbb, hogy pontosan mi is azaz 5 játék:

Half Life 2(HF2, HF2:Episode 1, HF2:Episode 2): Gordon Freeman kalandjai több mint 40 év játéka díjat nyert meg 2004-ben, és nem véletlen. Az érdekfeszítő történet, az izgalmas akció, és a nagyszerű játékélmény miatt sok ember kedvenc játéka.

Team Fortress 2: A TF2 kicsit később érkezett, mint a Half Life, 2007-ben látta meg a napvilágot. Manapság az egyik legnépszerűbb online FPS játék, mert izgalmas, de főként vicces. Sandwich!

Portal: Nagyon régóta volt olyan, hogy engem egy logikai játék elszórakoztatott. A Portalban minden megvan, ami egy nagyszerű logikai platformjátékhoz kell. Teljesen eredeti ötlete teszi azzá, ami.

Hát meg kell hogy mondjam elég erősen kellett csalódnom a Valve-ban. Amilyen jó a PC-s verzió, olyan silány a konzol port. Ez a csomag nem minden játékára igaz(főleg egyre), de kezdjük el boncolgatni a hibákat:

Half Life 2(HF2, HF2:Episode 1, HF2:Episode 2): Itt főleg a grafikánál jön ki az igénytelenség. Amíg a számítógépen a játék még mai szemmel sem mondható rondának, konzolon annál inkább. A karakterek baltával faragottak, a táj silány. Tisztában vagyok vele, hogy ps3-on nem lehet olyan szép a grafika, mint gépen, de könyörgöm, attól még nem kéne rondának lennie. Az irányítás elviselhető, legalábbis engem nem zavart, nagyjából minden kézre állt.

Team Fortress 2: És durr, itt van a Team Fortress 2, ha még lehet így nevezni ezt az...izét. A grafika még itt sem hasonlít a PC-shez(ami tf2-nél nagy szó!), és most kapaszkodjatok meg, a játékban csak 6(!!!) pálya van és ráadásul egyetlen egy Payload(vonat)-os pálya sincs. Azt hinné az ember, hogy nem gond, majd jönnek patchek, majd kijavítják, de a Valve sz*rik rá, tudják, hogy úgyis megveszik a balekok. És ehhez jön a temérdek bug, pl. hogy sokszor amikor betesz egy játékba, kb. 10 másodpercig alig tudok megmozdulni, mert rezeg a kép.

Portal: Ez az egyetlen játék, ahol semmi bajom sincs a konzol porttal. A grafika szép, az irányítás jó és a játék nagyon is élvezetes.

Összegzés: Aki a TF2 miatt venné meg, annak azt ajánlom, hogy gyorsan gondolja meg magát, mert ráfázik, egyébként, mivel olcsó, azért nem olyan szörnyű a konzol verzió, mert azért a HF2 és a Portal is élvezhető. Remélem segítettem!

Éppen aktuálisnak éreztem a díjátadó szezon kapcsán, hogy az újdonsült Oscar-díjas filmről, az Argo-akcióról írjak. Az Oscaron szinte minden évben egy-két olyan alkotás, ami nagyon közel áll a szívemhez, azonban az Akadémia mellőzte őket. Ennek ellenére elmondható szerintem, hogy az utóbbi években azért olyan filmek nyertek, amik meg is érdemelték az aranyszobrocskát. Nos, ilyen az Argo is.

A '80-as években, az iráni forradalom idején a lázadók megostromolják az USA teheráni követségi házát és jó néhány diplomatát ki is végeztek. Hatan közülük olajra tudtak lépni, de a lázongók elől sokáig nem bujkálhatnak. Tony Mendez (Ben Affleck) feltett szándékának érzi, hogy "hazahozza" a menekülteket, ehhez azonban egy nem mindennapi mentőakció kitervelésére van szükség.

Amit mindenképpen ki kell emelnem az az, hogy az Argo tényleg a történetre koncentrál. Nem ássa bele magát abba különösebben, hogy Tony Mendez hogy él, miket ért már meg stb. Kicsit a családi hátterébe nyerünk bepillantást, de ez még rendben. Nagyon sok hasonló film abba a hibába esik, hogy önkéntes lelkisegély szolgálatként funkcionálva bemutatja nekünk a főhős lelki világát, az érzelmi vívódásait, amelyeknek a sztorihoz nincs túl sok közük. Itt azonban a pazarul megírt forgatókönyv nem vezet ehhez a hibához, tényleg a filmre, a történetre fókuszálunk, minden más csak mellékes. Oscar-díjas műveknél ritka, hogy nem akar mindenáron valami elcsépelt, klisés mondanivalót lenyomni a torkunkon. Az Argo ilyen szempontból is üdítő kivétel: gondoljunk bele, egy ilyen alapkoncepció közhelyes üzenetek melegágya, de mégsem kapunk "jótékonykodni jó" vagy "a mások élete legyen elsődleges, mindenáron" és ehhez hasonló szájbarágós üzeneteket. Örvendetes, hogy nem akar többnek látszani, mint ami. Pontosan tudja, hogy a néző mire kíváncsi és ezeket az elvárásokat tökéletesen ki is elégíti.

A színészi játékok is nagyon korrektek. Ben Affleck ugyan még nem az igazi színészet terén, de határozottan jó irányba halad, kezd kiforrni a stílusa. Bryan Cranston és Alan Arkin mindig szerethetőek, és itt sem okoztak csalódást. A soundtrack is fantasztikus. A pörgősebb, feszültségkeltő dallamok váltakoznak a drámai melódiákkal, fantasztikus egészet adva ezzel. A hangulatot nagyban megalapozza a kiváló zene. A végére teljesen kiéleződik az egész, szinte hasítani lehet a feszültséget a levegőben. Az operatőri munka is lenyűgöző, ez különösen a forradalmat ábrázoló szcénák beállításain érződik igazán. Egyetlen aprócska negatívum, hogy néha ellaposodik, de ez ne rémisszen meg senkit, csak néhány perc üresjáratról van szó.

Végül úgy tudnám jellemezni 2012 legjobb filmjét, mint egy tudatosan felépített, gondosan kimért, végletekig izgalmas mozit. Ben Affleck remélhetőleg még sok hasonló remekművet fog dirigálni, elképesztő tehetsége van a rendezéshez. Azok figyelmébe ajánlom az Argot, akik egy megindító, gondolkodásra ösztönző, izgalmas moziélményt szeretnének átélni.

9/10

Íme a legfrisebb brit játékszoftver-eladási toplista, fentről lefelé sorrendben. A Crytek legújabb üdvöskéje, a Crysis 3 jött, látott és mindent vitt. Szorosan követi őt a MGR: Revengeance, nyomában a töretlen népszerűségnek örvendő FIFA 13 és a CoD: Black Ops 2.

• Crysis 3
• Metal Gear Rising: Revengeance
• FIFA 13
• Call of Duty: Black Ops 2
• Aliens: Colonial Marines
• Dead Space 3
• Far Cry 3
• Need for Speed Most Wanted
• Assassin’s Creed 3
• Hitman Absolution
• Just Dance 4
• The Elder Scrolls V Skyrim
• Sonic & All-Stars Racing Transformed
• Skylanders Giants
• Lego Batman 2 DC Super Heroes
• Halo 4
• Lego Lord of the Rings
• Grand Theft Auto 4
• The Sims 3
• Forza 4
• Nem Super Mario Bros 2
• Dishonored
• Medal of Honor Warfighter
• Football Manager 2013
• Grand Theft Auto Episdodes – Liberty City
• Mario & Sonic: London 2012 Olympic Games
• Hitman HD Trilogy
• WWE 13
• Forza Horizon
• Dead Island GOTY Edition
• Red Dead Redemption GOTY Edition
• Persona 4 Golden
• Battlefield 3
• Paper Mario Sticker Star
• Borderlands 2
• Sleeping Dogs
• Disney Epic Mickey 2 The Power of Two
• PES 2013
• Super Scribblenauts
• The Sims 3 Seasons

Az idén 85. alkalommal, magyar idő szerint február 25-én hajnalban osztották ki a filmipar mindmáig legjelentősebb, legnagyobb presztízsű díjait, az Oscar-díjakat. Lehet szeretni, utálni, de egy biztos: mindenkinek van róla véleménye és akárki akármit mond róla, azért az én meglátásom szerint az Oscar-díj egy olyan dolog, ami vonzza a figyelmet. Aki kicsit laikusabb szemlélettel rendelkezik a filmek világában az is azért jó eséllyel hamarabb figyel fel egy Oscar-díjas filmre, mint egy olyanra, amit nem is díjaztak. És úgy gondolom, hogy ennek a díjnak ezért van ekkora jelentősége, nem mindegy szerintem, hogy kik kapják meg az aranyszobrocskát, mert sokan hajlamosak arra, hogy egy győztes alapján megbélyegezzék az egész filmes évet, vagy ami még rosszabb: magát a filmművészetet. De mielőtt messzemenő filozofálgatásokba bonyolódnék, lássuk, hogy kiket választott az Akadémia az év legjobbjainak (minden kategóriában a győztes sárgával kiemelve; a nyertesek teljes listájához kattints a tovább gombra):

Az ID software logója a játék dobozán általában garancia arra, hogy egy igazán élvezetes és pörgős FPS került a kezeink közé. Azt hiszem, nyugodtan mondhatjuk, hogy Carmackék nem siették el a fejlesztést. A Rage ugyanis hét év alatt készült el. De hogy ez a 7 év fejlesztés mennyire tett jót neki az majd később kiderül.  A játékot Eredetileg 12+ korhatárral akarták kiadni az EA gondozásában, majd 2009-ben a kiadás joga a Fallout és Elder Scrolls szériákért felelős Bethesdá-hoz került, a besorolásnál pedig 17+ kategóriát kapott

A Poszt apokaliptikus atmoszférát ezúttal egy becsapódó meteornak köszönhetjük, ami pofátlan módon pont a földre zuhant a civilizált emberiséget visszaszorítva a középkorba. Na, jó azért egy olyan középkorról beszélünk, ahol az emberek rakétavetővel, meg agyon tuningolt homokfutókkal irtják egymást, de azért eléggé kizökken az élet az eddigi kerékforgásából. Főhősünk azon kevés túlélők közé tartozik, akik földbe ásott bunkerekben, az Ark-okban lefagyasztva vészelik át a becsapódást, azzal a céllal, hogy majd ők építsék újra a régi civilizációt. Ezzel csupán annyi a probléma, hogy jó pár évvel a becsapódás után térünk magunkhoz, társaink pedig múmiává aszalódva fekszenek kabinjaikban. Miután kijutunk a bunkerből egyből összefutunk az új világ rendkívül szimpatikus lakóival, a mutánsokkal, akik természetesen egyből nekiesnek az új jövevénynek. Szerencsére a közeli kommuna vezetője kihúz a pácból és magával visz. Útközben pedig elmeséli, hogy miként mennek a dolgok az új világban. A folytatáshoz katt a továbbra!