Sziasztok! Elkészültem az Omerta videótesztjével. Remélem tetszeni fog, jó szórakozást...

Sziasztok!  

A videózást egy kis időre hanyagolnom kellett, de mielőtt még hiányérzetetek támadna, hoztam egy kis olvasni valót. Ha van rá igény, készítek belőle videótesztet is. Már kész is a videó.

A maffia sztorikon alapuló játékok, általában a GTA által kitaposott sandbox akció stílust követik. Az Omerta - City of Gangsters ezzel szemben egy kevésbé pörgős irányból közelíti meg a témát. A Haemimont Games játéka kőkemény menedzser játék, amit körökre osztott csatákkal és fejleszthető karakterekkel, próbáltak feldobni. Lássuk, hogy sikerült nekik…

A teljes cikkért katt a továbbra!

Általában az ember, ha filmet akar nézni, akkor valami egyedülálló, különleges alkotást szeretne látni. Azonban a sok különleges, egekig magasztalt, vagy éppen a végletekig lehúzott filmek között is szüksége van az embernek olyan élményekre, amit a Fék nélkül képes nyújtani. Ami ugyan egyszerű, mint a faék, de ha az ember zéró elvárásokkal, alfa állapotban nézi meg, akkor egy szórakoztató másfél órában lehet része.

A történet főszereplője Wilee (Joseph Gordon-Levitt), aki egy new york-i biciklis futárként tengeti mindennapjait. Egy nap, ami ugyanúgy indul, mint a többi. Kap egy borítékot, amit a város másik végébe kell elvinnie, azonban kiderül, hogy a boríték tartalma nagyon nagy jelentőséggel bír. Időben kell a célszemélyhez megérkeznie, azonban a fontos küldemény miatt üldözőbe veszi őt egy korrupt rendőr és egy mindenre elszánt biciklis fakabát is.

A Fék nélkül hatalmas előnye az, hogy nem akar többnek látszani, mint ami. A készítők pontosan tudták a dolgukat, minden szépen a helyén van. Nem egy epikus akciófilm, de nem is annyira komolytalan, hogy ne lehessen rajta izgulni. Az üldözéses jelenetek ügyesen meg vannak csinálva, van pár nagyon jó ötlet is még és még a humorról sem feledkezett meg a stáb személyzete. Továbbá találkozhatunk egy-két kisebb fordulattal is, de azért nagy filmdíjakat nem fog besöpörni a forgatókönyv. A látvány is a helyén van. Sikerült bebizonyítani, hogy robbantgatások és CGI trükkök nélkül is lehet feszült tempójú akciófilmet készíteni. A színek is nagyon élénkek, szépen ki van dolgozva a képi világ.

Az ilyen jellegű filmeknek viszont akad negatívuma is, úgy mint a néha előbukkanó komolytalanság. Egyszer-egyszer tényleg olyan volt, mintha önmaga paródiáját láttam volna. A színészi játékok sem teszik túl emlékezetessé a Fék nélkül-t (a magyar címfordítás most tényleg helytálló, ugyanis Wilee bicaján tényleg nincsen fék). Gordon-Levitt nem egy rossz színész, habár én még mindig kicsit kiforratlannak érzem, de itt nem tesz sokat hozzá az összképhez. Nem alakít rosszul, csak olyan egyszerű karaktert kellett eljátszania, ami csak minimális teljesítményt igényelt. Ugyanez vonatkozik a többiekre is: igazából senki nem alakít rosszul, csak nagyon egysíkúak a karakterek. De tulajdonképpen ez egy popcornmozi, ahol nem feltétlenül probléma az, ha nincsenek filozófiai mélységek, vagy komplex személyiségű karakterek.

Egyszer nézhető, szimpla kis élmény ez, aminek megvannak a hibái, de másfél órára tökéletesen kikapcsol. Nem mestermű, nem lesz belőle kultfilm, de egy próbát érdemes vele tenni.

7/10

A Ubisoft már korábban megszellőztette, hogy 2014 márciusáig egy újabb AC-játékot dob a piacra, melyben új helyszín és főhős lesz, valamint egy teljesen új fejlesztőcsapat fogja hegeszteni. A napokban több helyen is előkerült a világhálón a titokzatos "Black Flags" alcím.

A Reddit fórumain felbukkant egy névtelen forrás, aki azt állítja, hogy megtekintett egy prezentációt, melyben többször is szerepelt az AC4: Black Flags fedőnevű projekt. Sajnos képi anyaggal nem tudott szolgálni. A posztra rögtön reagált egy másik felhasználó, aki szerint, nem egy új játék, hanem egy DLC készülődik a Ubisoft műhelyében. Ő egy kávézóban figyelt fel két hirdetési dizájner beszélgetésére, akik a "Black Flags DLC"-t tárgyalták. A beszélgetés alapján a kiegészítő a tengeri csatákra összpontosít, melyben az Angol Haditengerészet egyik admirálisának szemszögéből követhetjük nyomon az eseményeket. Az admirális feladata Connor Kenway elfogása lesz. Egyenlőre többet nem tudunk és a fentebb leírt dolgokat is pletykaként kezeljétek.

Sziasztok! A minap találtam egy egész pofás kis logikai játékot, ami az Antichamber névre hallgat. Ha szeretted a Portalt vagy a Qube-ot, akkor ez is tetszeni fog. A karaketerünket FPS nézetből irányítva fedezhetjük fel a folyton változó randomabbnál randomabb termeket. Ebben a világban a tárgyak helye és maga a tér teljesen relatív. A továbbjutás pedig sokszor azon múlik, hogy képesek vagyunk e egy teljesen más szemszögből megfigyelni a dolgokat. Jó szórakozást...

Az első kritikacsokorban összefüggéstelen tematika szerint választottam ki négy filmet, azonban most igyekeztem valami kapcsolódó téma szerint kiválasztani négy alkotást. És mivel magyar filmekről eddig még nem nagyon értekeztem, ezért a második kritikacsokorral szándékozom pótolni valamelyest ezen hiányosságomat. Külön érdekesség, hogy mind a négy film a 2000-es évekből származik.

A sort Herendi Gábor 2002-es vígjátékával, a Valami Amerikával nyitom. A történet három fivérről szól: a magányos művészlélek Andrásról (Hujber Ferenc), a szexmániás Ákosról (Szabó Győző) és a kicsit munkamániás feltörekvő rendezőről, Tamásról (Pindroch Csaba). Tamás éppen egy alternatív művészfilm forgatókönyvén dolgozik, amire egy amerikai producer is felfigyel és felajánlja főhőseinknek, hogy állja a film költségvetésének a felét, ha a srácok összekaparják a másik felét. A három muskétás pedig lehetetlent nem ismerve vág bele a pénz összekaparásába. A játékidő hátralévő része természetesen az ebből adódó kaotikus szituációk és őrült dolgok fogják adni, és azt kell, hogy mondjam, hogy meglepően jól. A Valami Amerika a sok kommersz magyar szenny moziproduktum igazi felüdülés lehet, hiszen egy olyan vígjátékról van szó, ami erőlködés nélkül próbálja megnevettetni a nézőjét és ez többnyire sikerül is neki. Persze nagyon objektív szemszögből nem egy nagy durranás, mert általában a jó öreg sablonokra épít, de a hazai viszonylatban vizsgálódva annyira szórakoztató, hogy egyáltalán nem zavar minket. A poénok többsége nem a százszor látott fajtából való. Túlzás lenne azt állítani, hogy legendás színészek keltik életre a karakterek, de itt jól tudja mindenki a dolgát tenni, mindezt ripacskodás nélkül. Kiemelkedik az átlagból ez a film és lehet, hogy kultstátuszt nem tulajdonítok neki, de kétségtelenül a legjobb magyar vígjátékok között helyezkedik el, amit akár többször is meg lehet nézni. 8/10

Sziasztok! Elkészült a DMC végigjátszásának 3. része. A héten most már igyekszem sűrűbben töltögetni a részeket. - Bial