A világ leghosszabb mozis franchise-a idén ünnepli 50. évfordulóját. Ennek tiszteletére jött ki idén a Bond-széria legfrissebb darabja, amely a Skyfall címet viseli. A végeredmény pedig igencsak felülmúlta az elvárásaimat. Az alapkoncepció sok újdonságot nem tartogat: az MI6…

Sajnos manapság a rossz családi viszonyok egyre gyakoribbak. Ezeknek rengeteg irányzata, konfliktusa, indítéka, következménye lehet, amikbe most nem szeretnék részletesebben belemenni. Lynne Ramsay a kamasz fiú fekete bárány koncepcióval élve megrendezett egy kőkemény drámát, a…

Tudom, kellene valami bevezető, amit a korábbi kritikáimnál már megszokhattatok. De most egy szolgálati közleménnyel kezdem. Kicsit nagy a lappangás a blogon mostanság, ennek fényében, ha minden a terv szerint halad, akkor  a jövő héten jön a Szubjektív Szélesvászon című…

Néha az embernek van olyan érzése egy film megnézése után, hogy csak az idejét rabolták vele. Habár a néző önszántából vág bele a megtekintésébe, a pocsék forgatókönyvnek köszönhetően sehova nem lyukad ki a cselekmény. Nem is véletlenül írtam ezt a bevezetőt, hiszen a…

Évek óta azon a véleményen vagyok, hogy jó sportfilmet nagyon nehéz csinálni. A Minden héten háború előrukkolt ugyan néhány olyan megoldással, ami állításom cáfolására ösztönzött volna, de összességében szerintem nem több egy középszerű produkciónál. Tony D'Amato (Al…

A filmrajongók körében idén az egyik, ha nem a legjobban várt film volt a Batman-trilógia utolsó darabja. Persze biztos akadnak olyanok is, akik a nagy várakozástól már csak elvből is istenítik a Felemelkedést, de bevallom kicsit tartottam attól, hogy nem nő fel a mozi a hype által…

Mielőtt a kritika érdemi részére térnék, szeretném hálámat kifejezni egy nagyon jó ízlésű filmrajongónak, (aki jó eséllyel nem olvassa ezt az írást) aki egy anonim fórumon ajánlotta mindenki figyelmébe az Életvonat című filmet. Nélküle sosem bukkantam volna rá erre az…

Ritkán állok hozzá úgy egy filmhez, mint ahogy az történt a Pszichoszingli esetében is. Eleinte teljesen érdektelen volt számomra a film, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve mégis úgy döntöttem, hogy rászánok másfél órát. Az összképet tekintve nem vesztettem volna semmit,…

A legutóbbi kritikám (Hibátlanok) után ismét egy olyan filmről írok, amely a fogyatékosságot helyezi előtérbe. És azt kell mondjam, hogy egy jó ideje nem volt részem olyan filmélményben, mint amit A belső tenger adott nekem. Ez az igaz történeten alapuló dráma Ramón…

Azaz ember, aki kicsit is rajong a filmekért, az nyilván találkozott már azzal a filmes jelenséggel, ami olyan mint egy kihagyott ziccer. Adott egy remek alap, amire lehet építeni, azonban a benne rejlő potenciált nem sikerült maradéktalanul kiaknázni. A Hibátlanok pontosan ilyen. A…